Milkovics Mátyás /NEO

MEGÚJULVA

-Márkkal gyermekkorotok óta ismeritek egymást. Megalapítottátok a Populart, majd a Neo-t, idén szétváltatok. Minek a következménye volt ez?
-Nem azt mondanám, hogy szétváltunk, hanem, hogy más utakon keressük azt, amit eddig együtt csináltunk. Rengeteg időt töltöttünk együtt, szinte általános iskola óta együtt zenéltünk, együtt tervezgettünk, együtt Próbáltuk az álmainkat megvalósítani. Miközben felnőttünk rengeteg elképzelésünk meg is valósult. Mindketten sok tapasztalatot és életélményt szereztünk. Ennyi közös munka mellett egy 15 éves barátságban az is benne van, hogy egy kicsit elég lesz egymásból, vagy az, hogy valami olyan is bekerül az érdeklődésük látóterébe, amit közösen esetleg nem tudnak megvalósítani, vagy amiben már teher a másik. Mi most jutottunk el abba a stádiumba, amikor külön utakon kell mennünk. Azt hiszem, hogy nem sok magyar zenekar van, amelyik ilyen hosszú ideig fennmaradt - bár lehetne mondani rá példát. Mikor mi kezdtük - kb. 15 éve -, akkor a magyar könnyűzene infrastruktúrája még gyerekcipő- ben járt, éppen ezért ez elég nehéz időszak volt.

-A Popular volt az első zenekarotok?
-Igen. 1990-ben alakítottuk Márkkal és még ketten csatlakoztak hozzánk. Egészen 1997-ig létezett ez a zenekar.

-Csak 1 album jelent meg...
-A második album elkészült, de a kiadó úgy gondolta, hogy szerintük ez nem az a vonal, amit nekünk járnunk kéne ? annak ellenére, hogy koncerteket adtunk, és nagyon szerették a zenekart az emberek. Mi nem alkudtunk meg velünk. Ez a zenekar halálát jelentette, mivel semmilyen segítségünk nem maradt.

-Akkor írtátok meg a Budapest Underground című számot.
-Az a 2. Popular lemezen lett volna egy dal, szöveggel, refrénnel. Ami a Neo lemezre készült az csak egy remix, egy sor volt csak kiemelve.

-Kik inspiráltak Titeket?
-Amikor gyerekek voltunk, nagyon szerettük a Depeche Mode-ot. Egy siker-story: általános iskolában összeismerkedő emberek, 1-2 év alatt összeáll a csapat, tagcsere, hihetetlen karrier. Annyira tökéletes minden: a szöveg, az dalok, az image - ez volt nekünk a NAGY PÉLDA. Mi 1989-ben
kezdtünk el nagyon gagyi körülmények között dolgozni, de mégis az volt bennünk, hogy majd összeáll egy zenekar és mi öreg bácsi korunkig csináljuk majd lemezeket. Ehhez képest elég húzós volt 89-től mostanáig, mert azért nem úgy állt össze a csapat, mindig valaki kilógott. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mindig tehetséges, és közénk való emberekkel sikerült dolgozni mind a Popular-ban, mind a Neo-ban.

-Megviseltek bennetek, ha valaki nem vált be?
-Igen, nem volt könnyű. Nagy reményünk a Krisztián volt (HS7) 1998-99 körül, amikor másodszor is felcsillant a remény, hogy egy olyan zenekart tudunk összehozni, amilyet gyerekkorunk óta szeretnénk. De nyilván az is sántított egy kicsit, mert a Krisztiánnak az igazi szívügye egy másik zenekar volt, a Heaven Street Seven. Ez hosszú ideig nem okozott komolyabb gondot, amíg csak közreműködő volt nálunk. Alapvetően egy instrumentális zenekarnak lettünk elkönyvelve, de folyamatosan szerettünk volna egyre jobb és több énekes dalokat is készíteni. Akkor még nem volt olyan sok fellépésünk, így a koncertezés belefért a Krisztiánnak is. De 2003 nyár végére eljutott mind a két zenekar arra a szintre, hogy már jó pár lemez volt a hátunk mögött, folyamatosan fölfelé ívelő sikerpályán kezdtünk mozogni. Mi a Márkkal nagyon építettünk a Krisztiánra, egyre nagyobb területet hagytunk neki a Neo-ban. Sugalltunk gondolatokat, témákat. Arról sokat beszélgettünk, hogy miről szól a Neo. Egy Aiiaiiiyo nyilván semmi különösről, egy életérzésrôl. De mindig ott volt bennünk, hogy kanyarodjunk gondolatiságában vissza a Popular-es időszakra, amikor szóltunk is valamiről. Erre a Krisztián nagyon vevő volt, ô föl is vette a mi rezgéseinket, főleg, hogy nem is állt távol gondolkodásmódja a mienktől. A Lowtechman-hightechworld lemezen meg is találtunk egy nagyon jó egyensúlyt. Itt a szövegek, a számok gondolata, a dallamok egy folyamatos közös munka eredménye volt. De aztán egyre több dolog jött össze, akarva akaratlanul is egyre több súrlódás alakult ki közöttünk, amiket nem tudtunk megbeszélni. Ráadásul eléggé magunknak való emberek vagyunk, tehát nem ültünk le Nap, mint nap és nem beszéltük ki egymás magánéletét, vagy az apróbb problémáinkat. De a nagy csend után végül már senki nem akarta tovább magában tartani a problémákat. Aztán azt mondta a Krisztián, hogy ez így tök jó volt, nagyon jó dolgokat csináltunk együtt, de egyszerűen így megőrül, nem tud két aggyal gondolkodni egyszerre. A HS7 is hordoz egyfajta üzenetet, ami legfőképp a Krisztiánból jön, mert ô a szövegíró és a dalszerző.

-A Kontroll című filmmel hogyan kerültetek kapcsolatba?
-Mikor a Krisztián kiszállt, mi már javában benne voltunk a Filmzeneírásban. Már több éve váratott magára ez a munka, mert Nimród már 2000-ben megkeresett minket, hogy írjunk a filmjéhez zenét. Megkaptuk akkor a forgatókönyvet, elolvastuk és nagyon tetszett az egész, szívesen belevágtunk volna. Sok beszélgetés után azonban két évig pihentettünk a dolgot, mert kis szünet állt be a film előkészületeiben.

-Nimródnak voltak határozott elképzelései a filmzenéről?
-Eleve az egy elképzelés volt, hogy minket keresett meg. Benne volt, hogy nagyjából egy vegyes hangulatú, de azért alapvetően egy laza zene legyen. Ô ismerte a zenéinket, tudta, hogy mindenféle zenei világgal próbálkozunk. 2000 óta azért sokat változott a zenénk. Örülök is neki, hogy nem akkor csináltuk meg, amikor megkeresett minket. Akkor valószínűleg egy kicsit viccesebb világba vittük volna el, jó, hogy komolyabb hangulatú zenéket írtunk. Teljesen ránk hagyta, hogy adott jelenetekhez mit csinálunk, az sem volt megszabva, hogy hova kell zene. Egyszerűen elkezdtük rakosgatni, és voltak olyan jelenetek, ahova csináltunk viccesebb hangulatú zenét is, meg nagyon elborultat, hihetetlen érzés volt, hogy ugyanaz a jelenet milyen irányba kanyarodik el. Nagy tapasztalat és felelősség is volt.

-Mikor éreztétek úgy, hogy egy jelenethez megtaláltátok a megfelelő hangulatot?
-Folyamatos gyúrás volt. Ha evvel foglalkoznánk még most is, akkor már a 26. verzió készülne. :)

-Előbb kevertétek a jelentekhez a zenét és utána írtatok számokat az alapötletből?
-Nimród elképzelése az volt, hogy a filmzenében ne legyen túl sok szöveg,
illetve ének, de azt mondta, hogy szeretné, ha benne lenne két régebbi számunk. (Everybody come on és a Renard). Gondoltuk, hogy ha a filmhez elkészül a zene, akkor azt szeretnénk soundtrack formában megjelentetni, és továbbfejleszteni egy kicsit dalosabbá, szövegekkel, énekkel. A filmben a legtöbb zenei betét még ének nélkül hallható. Márkkal megcsináltuk a zenei alapot, és aztán az új tagok írtak rájuk szövegeket, énekdallamot, az alapján, amit elmeséltünk a filmről.

-Az új tagokkal hogyan találtatok egymásra?
-Kicsi az ország, mindenki ismer mindenkit... Mikor elment a Krisztián és éppen a Kontroll zenéjét és gitársávokat kellet felvenni, Ábrahám Zsoltot hívtuk, aki már évek óta közreműködik koncertjeinken. Ő mondta egyszer, hogy vannak zenész-énekes ismerősei, és mi lenne, ha az énekes számokat velük próbálnánk meg. Akkor fölénekelték az egyik számhoz megírt éneket, adtunk nekik további alapokat, amikhez 1-2 hét múlva már voltak ötleteik. Ők Hodosi Enikő és Kőváry Péter, aki a békéscsabai Ragdoll nevű zenekarban játszottak eddig.

-Miért nem egy harmadik zenekar lett ebbôl az új felállásból? Egyértelmű volt, hogy a Neo nevet Te viszed tovább?
-Persze. 5-6 év óta mást sem csinálok napi 24 órában, mint a Neo-t. Szóba sem került, hogy abba hagyok valamit és elkezdek valami újat a nulláról. Hiszen ez az én zenekarom volt eddig is.

-Hány ember áll a Neo mögött?
-Most a zenekaron és rajtam kívül csak 3-4 barát van, akik különböző feladatoknál megjelennek és segítenek. Például a klipeknél a Herkó Attila, aki az utóbbi években sok nagyon jó klipet csinált, vele már 1995 óta dolgozunk együtt. Vagy a Popular egykori énekese (Babos Norbi) ô csinálja a vetítéseinket, az új klipünkön is most ô dolgozik.

-Minden klipeteket magyarok csinálták?
-Egyedül a legelső (Rózsaszín Párduc remix) klipünket nem, azt amerikaiak csinálták. Az más szituáció volt, nem lehetett beleszólni, mert a német EMI finanszírozta. Pedig nem olyan klipet akartunk, nem is annyiért.

-Több élő hangszert is vittetek már színpadra?
-Alapvetően a Neo zenekar mi ketten voltunk a Márkkal, ez annyit jelent, hogy mindent mi csináltunk. Mi írtuk, mi raktuk össze, és mi hangszereltük
a zenéket (számítógéppel, samplerrel). Használtunk gitárt és dobsoundokat, amik lehettek volna élőben is, de mivel bonyolult, sok technika kell, hogy megszólaljon gépzenével együtt, ezért ritkán volt élő dob a kisebb koncerteken. Kicsit hiányzott, hogy gépből jön minden, nincsen dinamika. Mindig szerettük volna, hogy a dobot dobos üsse, ezért 2003-ban tettünk erre komolyabb kísérletet. Elektromos dobokra kihelyeztük minden szám dobhangszínét és így nem gépről ment a dob, hanem (Jékely Dani által) élőben. Igazából nincs minőségi különbség, de az egésznek más az érzete, az hogy a dob nem valahonnan a levegőből jön, hanem valaki a színpadon üti. De a magyarországi koncerttermek és klubok egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy ez technikailag mindenhol megvalósulhasson. Csak nagyobb koncerteken van erre lehetőség.

-Elégedett vagy a külföldi ismertségetekkel?
-Lesznek nyáron külföldi fellépéseink, rengeteg fesztiválra hivatalosak vagyunk. De ez az egész nem erről szól. Annak örülök elsősorban, amit csinálok, és nem az "ismertségünknek". Örülök, hogy a Kontroll ilyen sikeres lett és ebben részünk van. Sosem volt szempont igazából mi van kint, vagy mi van itthon, mert az életem 90%-át a szobában a számítógép előtt töltöm és fejben élem meg. Alapvetően mindig is magunknak zenéltünk. Lehet azt mondani közhelyszerűen, hogy az önmegvalósítás a lényeg, de ez valahol tényleg így van. Minden embernek kell találni valami olyat az életében, amivel el van egy életen át. Mindenki keresi valamiben a maga boldogságát és én a zenélésben találtam meg és nem abban, hogy mennyi ember ugrál vagy táncol arra. Szerintem a zenéinkben is követhető volt, hogy nem szisztematikus. Egy teljesen happy dolog után jött egy teljesen beteg elborulás, amiben benne volt a lehetősége, hogy nem fog működni. Minden a hangulatunktól függ, nem tudatos tervezés eredménye. Ha megyünk koncertezni, akkor szeretnénk a legjobb színvonalon előadni a zenénket. Éveken keresztül az volt a tapasztalat, hogy ez itthon nem megy. Nem arról szól ez a külföldre törekvés, hogy "De jó lenne világsztárnak lenni", hanem" De jó lenne jól csinálni..." Kint működik ez az egész, van rá pénz, hogy jó legyen a hangtechnika, hogy jók legyenek a fények, hogy lehessen vetíteni, hogy halljam magam a koncerten - mert nem csak csörög-zörög egy monitorláda. ...és szeretnénk olyan helyeken megfordulni, ahol az ember azt érzi, hogy de jó ezt jól csinálni. Azon kívül, hogy egyszer már király volt, amikor otthon csináltad... de ki kell vele menni a színpadra is - persze ez nem kényszer.

-Elég egyedülálló a Neo zenéje...
-Sokan belefogtak azért ebbe. Hozzá kell tenni, hogy az utóbbi időben sokat fejlődött a zenekészítési technológia. A 80-as, 90-es években horribilis összegeket kellett fizetni olyan cuccokért, amik nélkül nem lehetett zenét csinálni. Ha ez nem volt meg, választhattál, hogy elmész egy stúdióba iszonyú pénzeket fizetni - ahogy azt mi tettük gyerekkorunkban -, vagy nem csinálsz zenét. Az utóbbi 6-8 évben ez nagyon megváltozott. Számítógépen egyre több dolog megvalósítható, egyre jobbak a gépek, a hangkártyák, a szoftverek, ezért egyre több embernek elérhető az, hogy otthon zenét készíthessen. Nagyon sok tehetséges fiatal tudott ezáltal elindulni, máshogy nem lett volna lehetőségük, megfelelő technika nélkül. Ilyen például az Anorganik, vagy Yonderboi...

-Volt olyan fiatal, akinek Ti segítettetek elindulni?
-Nagyon sokan vannak. Éveken keresztül, mint stúdió is üzemeltünk. Nem nyilvános stúdió volt ez, ismerős rock- vagy szintis zenekaroknak vettük föl anyagait, dolgoztunk velük hónapokat. Nagyon jó dolgokat is csináltunk, mint producerek vagy háttér emberek, de ez ugyanakkor rengeteg energiánkat emésztette fel.

-Mennyire tartod fontosnak az új Neo zenekar megjelenését?
-Mindenki szerette volna, hogy legyen "zenekaribb" a kiállás, és ne úgy tűnjön, hogy mindenki megérkezik valahonnan, úgy ahogy van és kiesik a színpadra. Nincs ebben azért nagy megtervezés, mert alapvetően mindenki így néz ki a hétköznapokban. Szeretnénk, ha a Neo külsőségben is sugallná a zenekar gondolatiságát, egységességét.

-A zene jelen van az életedben gyermekkorod óta. Vannak olyan zenekarok, amik néhány évig élnek, és vannak akik egészen halálukig zenélnek. Sosem fogsz kifulladni?
-A zene megmagyarázhatatlan dolog. Nem olyan, hogy kifullad, meguntam, szeretem, vagy már nem szeretem. Kimeríthetetlen, misztikus dolog. Megfogalmazhatatlan és megmagyarázhatatlan dolog a zene. Jönnek a levegőben különböző frekvenciájú hangrezgések, bele a fülünkbe és kiváltják a legszínesebb skáláját az érzéseknek. Annyi tartalék van a zenében, hogy ezt nem lehet megunni.

-Milyen érzés zenét alkotni?
-Az extra hihetetlen dolog, amikor a kezed alól, vagy az agyadból jönnek ki dallamok. Még felfokozottabb, izgalmi állapot, amikor a saját zenédet hallgatod, amikor a zene belőled áll össze. Érdekes játék. El tudom képzelni, hogy ugyanilyen örömet okoz valakinek az, hogy fémmel dolgozik, vagy fával. És ha nem is műalkotást készít, ugyanezt érzi, hogy jót csinál.

-Azt szokták mondani a zenészek, hogy még akkor is, ha nagy veszteséget okoz nekik az MP3, legalább több emberhez eljut a zenéjük. Te mit gondolsz erről?
-Vegyesek az érzéseim. Magyarországon amúgy is kicsi a piac, drága a hanghordozó, amit ezáltal nagyon kevesen vesznek. Mivel nincsenek eladások, ezért alapvetően a fellépésekből tud megélni egy zenekar. Az MP3 mindenkihez közelebb áll most már, ugyanúgy hozzám is. Ülök a számítógépnél, dolgozom, játszom, netezek, közben letöltök 1-2 zenét, ez a legegyszerűbb dolog a világon. Nem kell elmenni sehova. Pár év múlva már oldschool dolog lesz, hogy ott van a polcon egy műanyag tokban papír, valami rá van írva, benne egy cd. De minek? Nekem teljesen mindegy, hogy a winchesteremen egy file vagy a polcon egy cd.

-A Neo cd-i hogyan fogynak?
-Amellett, hogy évről évre többet kellene eladnunk, egyre kevesebbet vesznek, pedig sokkal ismertebbek lettünk, és egyre többen szeretik, amit
csinálunk. De más zenekaroknál is ezt lehet megfigyelni. Szerintem a folyamat végén az lesz, hogy a zenét ingyen lehet majd letölteni a netrôl és csak a koncertekért kell majd fizetni. A csökkenő eladás miatt is megfigyelhető, hogy mennyi külföldi sztár jön Magyarországra. Ugyanúgy kevesebbet ad el a Britney Spears is, mint bárki más, viszont a koncerteken meg kell fizetni a belépőt. Most már mindenki elindult és járja a világot. Evvel párhuzamosan szerintem a koncertek színvonala is nőni fog. Hihetetlen show-k lesznek.

-Mik a tervek a közeli és távoli jövőre nézve?
-Már januárban leforgattunk egy új klipet, ami azóta is készül. Heteken belül befejeződik. Jön egy új cd egy teljesen új dallal, több remix-szel és két videóklipel. Majd szeptembertől stúdióba vonulunk és felvesszük az új lemezt, amire már most készen van jó pár szám. A tervek szerint 2004 karácsonya előtt megjelenik az új Neo album.

-Nem csökkenti a lelkesedésed, hogy a VIVA az egyetlen fórum Magyarországon, ahol meg lehet nézni a klippeteket?
-De igen. Nagyon jó lenne egy más szempontok szerint szelektáló zenei csatorna. Nagy hiányát érzem, hogy egy vastag zenei szegmensnek nincsen médiuma. A nyomtatott sajtóban ott van a WAN2 magazin, az interneten rengeteg magazin van hasonló témában, a tv-ben pedig egyedül a VIVA. Jó lenne valami más, mint anno a német VIVA2, amit nem értem, miért szűntettek meg. Az a csatorna volt az "alternatív" zenék csatornája, de itthon erről semmi nem szól. Jó lenne egy más filozófiájú megközelítés. Az én igényeimet nem elégíti ki, amikor egy zenésszel nem beszélnek a zenéről, csak a botrány vagy a pletyka szintű dolgokról, és nem derül ki emberekről, hogy miért zenélnek, miért jó ez nekik. Kicsit elvész ebben a kommersz világban egy csomó zenekar. Ettől függetlenül a VIVA tisztességgel meghív mindenkit. Egyre több fesztivál van mindenhol. De felnőtt már egy generáció egy új szellemben, egész más igényekkel. Másra is van érdeklődés. Ez a médiumok felelőssége. Például a Sziget még mindig azokról a zenekarokról szól, akik nem az ún. kommersz zenét képviselik. Ha olyan emberek csinálnák ennek a rétegnek egy megjelenési fórumot, és lelkesek lennének, akkor biztos vagyok benne, hogy működne az egész, lenne rá érdeklődés. Lehet jó rádió-, tv-műsorokat kitalálni, lehet jó cikkeket írni. Igazából szerintem csak azokon múlik, akik ezt csinálják.