2003.12.4.

LUCIDIUM INTERVALLUM CHAPTER 1

Tsillag & Migu present - Chakra Club

A flyer egyben klubtagságiként is üzemel, belépés csak ezzel, úgyhogy a hozzd magaddal felszólítást megfogadtuk, bár senki sem kérte. Minden bizonnyal bíztak benne, hogy mindenki zsebében ott lapul. Az ajtóban Ib, már azt hittük, a fogadóbizottságot képviseli, de mindössze telefonált. Azért egy kellemes feelingnek jó volt. (Sajnos lecsúsztunk játékáról.)
Tömegnek csöppet sem nevezhető társaság tárult szemem elé a teremben, de első bulihoz képest szép számban voltunk. Ezidőtájt dobálgatta lemezeit Zoom, a megjelentek többsége csak(?) fülelt, mint ahogy én is. Előtérbe helyeztem az ismerkedjünk a hellyel projectet. Ingyenes ruhatár, s kedves pultos nőci, aki minden fillér jattot fülig érő vigyorral kísért.
Részemről a hely dekorációja vitte a pálmát a Kashmir mellett, egyben emlékeztetett egy kisebb méretű - kiszáradt - erdőre, dzsungel jelzővel azért túlzásokba esnénk. Elégedettségemet (s talán másokét is) már csak az emelte még magasabbra, mikor Migu elfoglalta helyét a pultban, ami majd' másfél méter magasban helyezkedett el a tánctér elejében (mert hol máshol?! :P ). Ekkor hajolt hozzám egy srác, mondván: "- Ezt fotózd! Most kezdődött a mámor!! Siess, nem tudni, meddig tart..."
Nos, tényleg... A pattogó néptől ugyan a mennyezetig való elérést nem vártam, csalódást azért nem okozott senki. Migu netán csodákra képes???!!! A választ rátok bíznám.
A zene füleimnek nem volt túl hangos, de legalább nem kellett háromszor visszakérdeznem a tőlem cigit kérő arctól, hogy mi a frászt akar, s még a gondolataimat is hallottam (talán még másokét is).
Átszelve a táncteret, elhagyva a ruhatárat, majd a mosdót (ami feltehetőleg unisex lehetett) s a pultot, kis átjáró vezetett az "üljünk le puffokra a félhomályban" szobába. Vaku...ezt követően elhangzott az "Ezt most muszáj volt?", s a "Nem ülsz közénk?" kérdés. Hmmm....
Longman készülődését még figyelembe vehettem, de a soron következő ütemeket - a reggeli korán kelés tudatosítása után - ki kellett hagynom, s a hidegben való hazaséta gondolata iránti barátkozás után búcsút intettem a csakrának. Egy szó, mint száz, csütörtökhöz képest én úgy gondolom, egy jó hangulatú, barátokkal teli kis buli volt, ennél rosszabb sose legyen.
S mikor felteszitek a kérdést... íme a válasz: dnb hasogatta a fülünket ezen az estén.