2003.12.31.

Szilveszter a Millenárison

A beugró 2500 forint maradt, és annak ellenére, hogy már csak két fellépő volt hátra, nem sikerült alkudnunk. Ez persze nem meglepő, csak pech.
A tömeggel együtt a Fogadóba besodródva csalódottan vettük észre, hogy teljesen esélytelenek vagyunk a ruhatárnál, de kárpótlásul, feljogosítva éreztük magunkat arra, hogy símaszk nélkül is többször sorba merjünk állni a welcome pezsgős pultnál.
A kezdetben még meglévő komfortérzetünk nagymértékben csökkeni kezdett, ahogy ránk melegedett a kabát, amikor a tömeg vad extázisban, hörögve köszöntötte 2004 illuzórikus eljövetelét. A színpadon egy kedves ember Boldog Új Évet kívánt nekünk, majd 1-2 percnyi zavart, és csendesebb ünneplés következett, mert szervezetten nem történt semmi, csak a kedves ember mosolygott ránk fentről. Tudott valamit. És valóban, az utolsó sornál meg is találták a technikusok a megfelelő gombot, és egy pár pillanatra, a tisztesség kedvéért, felcsendült a Himnusz. Ez azoknak nem tűnt fel, akik éppen egy tök jó sztori közepén tartottak, mert a többség tovább pofázott. Na mind1, evvan, deazértmégiscsak.
Eztán Emil.Rulez! koncert. Jó volt, a nép lelkesen táncolt, énekelgetett, mi pedig a közelünkben, álló helyzetben nehezen kivitelezhető szexuális tevékenységgel próbálkozó párt igyekeztünk illemtudóan és csendesen kerülgetni. Ne feledjük, azt műveli az ember a legtöbbet az évben, mint az első órában, és egy gruppennel kezdeni nem volt túl csábító.
Az utolsó számnál két szőke díva gondolt egyet, és vágyaikat valóra váltva megjelentek a világot jelentő deszkákon. Rögtönzött háttértáncos csapatként valami vonagláshoz hasonló érdekességet imitáltak a színpadon. A vakmerőbb bárbigörl betáncolt a deszkák közepére, egyre közelebb kerülve szegény Hajóshoz, aki feszengve, de rendületlenül játszott tovább.
A szám végén a csaj magához ragadta a mikrofont, és szólt hozzánk, egyszerű halandókhoz:
-Ez életem legjoooobbb bulijaaa. Gyertek fel ti is, bulizzunk együtt!!!
Ez már sok volt a gitáros Gyurinak:
-Ötven biztonsági őr vigyáz a VIP szendvicsekre, nem vinné le valaki a lányokat?
A szomorú az volt, hogy mindez a legutolsó dalnál zajlott le. Rulezék természetesen visszajöttek, és lenyomtak még néhány búcsúslágert, de a hangulatuk már nem volt ugyanolyan. Kár volt a műsorért, lányok!
Így aztán lehűtött fejjel, csendes sétával vezettük le az este izgalmait, miközben Cyborg Templar pakolgatta a lemezeket a fogyatkozó közönségnek.
Boldog Új Évet! Mindenkinek!