Bizony, ismét ránk köszöntött a Mayday ünnepe! És ma elkezdődött életünk hátralevő része.
Debrecenből azért nem semmi dolog megközelíteni a partyt. Kezdjük mindjárt azzal, hogy, ha nyitásra ott szeretnénk lenni, akkor kell elindulnunk, amikor budapesti társaink ledőlnek a buli előtti délutáni pihenőre. Sebaj, nekünk ez sem akadály! Már csak azért is! Igen, majd mi megmutatjuk!
Drága kenyér - mondják mifelénk -, milyen eseménytelen tud lenni egy vonatút Budapestig! Leszállván a vonatról különös érzés fog el minket: mint ha mindnyájunkba egy-egy kampó akadt volna, s annak kötele a Nyugatival szembeni építményhez kifelé húzna. Miféle érzés lehet ez? Kilépünk és megtudjuk: itt a Meeting Point, ahol a hozzánk hasonló messziről jött zarándokokba öntik az utolsó adag türelmet és lelkesedést: mindjárt ott vagytok! Innen már csak egy kicsi utazás, egy kicsi kirándulás (Troopa!:) ), és megérkeztek Oda. A Szent Helyre. Körömrágás, várakozás, remegés. Partybusz várás. Fizetés, felszállás. Utazás, leszállás. Ilyen remegő kezekkel még nem adtam át belépőt... még szerencse, hogy a karszalagot a biztonságiak tették fel! Így jóval egyenesebb lett, mint ha én próbálkoztam volna!